Egy érzés fogva tart, egy másik átölel,
félkézzel is pokolba ránt ha kell.
Egy tőrrel szíven szúr, egyet a szemembe vág,
vakon is érzem a halál illatát.
Hosszú az út, mire ráléptél talán
elsöprő hurrikán, táncol az ég nyakán.
Hol az a város mely régen átkarol,
hol egy magányos szív lelkeket rabol..!
Messze még a vége, de hajt egy furcsa vágy,
erőtlen hallgatom a tegnap dalát.
Még élni szeretnék, látni néhány csodát,
ordítva hallgatni az élet dalát.
Hosszú az út, mire ráléptél talán
elsöprő hurrikán, táncol az ég nyakán.
Hol az a város mely régen átkarol,
hol egy magányos szív lelkeket rabol..!