Egy nő, kinek két arca van,
És oly nyugodt, hogy nyugtalan,
Bennem pont két asszony él,
Csalódik és remél,
Az egyik folyton ásít, de lázító a másik,
Egy nő, kinek két arca van,
És önmagával harca van,
Rám itt nem várnak csodák,
A nappalok sem színesebbek,
Mint az éjszakák.
A gyógyszertárban nincs gyógyszer,
Mi engem gyógyít ma,
Olyan sebre nincs tapasz,
Amit okoz eme bús tavasz.
A módszertárban nincs módszer,
Mi sorsom fordítná.
A helyzet oly reménytelen,
De nem adom fel még ma nem.
Egy nő, kinek két arca van,
És oly nyugodt, hogy nyugtalan,
Bennem pont két asszony él,
Csalódik és remél,
Az egyik folyton ásít, de lázító a másik,
Egy nő, kinek két arca van,
És önmagával harca van,
Rám itt nem várnak csodák,
A nappalok sem színesebbek,
Mint az éjszakák.
Rám itt nem várnak csodák,
A nappalok sem színesebbek,
Mint az éjszakák