Most jöttem Indiából, bölcs indusok honából,
Huszonnyolc évig éltem ott.
Elöttem folyt a Gangesz, tudtam, hogy ebből rang lesz,
Kaptam egy láda csillagot.
Egy öreg ezredesnek, kit többször megsebeztek
Ritkán jut nagy megélhetés.
Szűk makú britt oroszlán hiába is morogsz rám
A nyugdíj borzasztó kevés.
All right ezredes úr,
Engedetlen közlegény tudod az élet.
All right ezredes úr,
Önből ifjú hadnagy már sosem lehet.
Kin éltem Indiába, de sajnos mind hiába,
Nem lettem sokkal bölcsebb én.
Tanultam miszter Buthát, olvastam Kama Sutrát,
Nem lettem ügyesebb legény.
Ok nélkül, vagy tán okkal,
Baj volt az asszonyokkal,
Csak egyszer érdekelt egy lány.
De az is olyan régen, már arra sem emlékszem,
Hogy igaz volt egyáltalán.
All right ezredes úr,
Engedetlen közlegény bizony az élet.
All right ezredes úr,
Önből ifjú hadnagy már sosem lehet.
Most jöttem Indiából, a hindu hőgutától
Örökre elbúcsúztam én.
Majd egyszer róla írok,
Ott koplaló fakírok éhesen bámultak felém.
Az indusoknak így jó, de mérges minden kígyó,
Mivel hogy szent csak a tehén.
És mert a maharadzsák kincsüket másra hagyják
Csak ez a bölcsesség enyém.
All right ezredes úr,
Engedetlen közlegény bizony az élet.
All right ezredes úr,
Önből ifjú hadnagy már sosem lehet.