Jaj, mondtam én tavaly:
Klára, meg ne csalj!
Jaj, égnek áll a haj,
mára kész a baj.
Jól tudja, ön az egyetlen,
és ön, kegyed, de kegyetlen!
Ó, úgy se volt jó, így se lesz jó.
Dú-du dú, dúdu, du-du-dúúú.
Maga rég nem lesz a világon,
mikor én még mindig imádom,
mikor én még mindig járnék maga után.
Maga régen el lesz feledve,
de csak általam lesz szeretve,
csakis ön lesz várva nálam kicsi babám!
Mert az én szívem, ha egyszer titkos tüzet fog,
minden pesti tűzoltó „haha” nevetni fog.
Maga rég nem lesz a világon,
mikor én még mindig imádom,
mikor én még mindig járnék maga után.
Jaj, tudtam én tavaly,
szíve, mint a vaj.
Lám, részegen talán
megbocsátanám.
Jár néha kár a haszonnal,
már inni kéne azonnal,
Lesz még talán szesz,
ez de jót tesz!
Du-du, du-du-dúúú.
Maga rég nem lesz … (Refr.)