Sötét felhő a messzi égen
Fagyos csendben közelít a vég
Gyúló harag az éj szívében
Az édes álom gyorsan véget ér
Felénk karmol vad lendülettel
Ha elrejtőzöl, nem menekülsz
Remeg a kéz a félelemtől,
De ökölbe szorul, s ellenszegül
Hogy zúg a szél, mondd, mit mesél
Ami mélyen benned él
Mondd, mit beszél, mondd, mit mesél
Tombol a vihar a sötét éjben,
De kint állsz mégis egyedül
Ég a szív a rémülettől
Elfutnál, de mégsem menekülsz
Szemben szállsz az erős széllel
Vakító fényt üvölt rád az éj
Nincs sok hátra, ez hajt előre
Ereidben lüktet már a vér
Hogy zúg a szél, mondd, mit mesél
Ami mélyen benned él
Mondd, mit beszél, mondd, mit mesél
Nézd a vihar az életünk
Egy esélyt add nekünk,
Csak így győzhetünk
Majd elragad a szél,
Vagy eltemet az éj
De addig itt leszünk
A vihar az életünk
Egy esélyt add nekünk,
Csak így győzhetünk
Majd elragad a szél,
Vagy eltemet az éj
És végleg eltűnünk
Nézd a vihar az életünk
Egy esélyt add nekünk,
Csak így győzhetünk
Majd elragad a szél,
Vagy eltemet az éj
De addig itt leszünk
Rád ragyog a fény
Vagy eltakar az éj
Visszatart a vágy
Vagy elsodor az ár
Rád szakad az ég
Vagy felkavar a szél
Körbevesz a csend,
Némán átölel
Körbevesz a csend,
Némán átölel
Körbevesz a csend,
Némán átölel