Jópofa csontok
A halott mennyasszony
Hééj!
Jópofa csontok mi füleljen ránk
Ha maradt is fül a nagy koponyán.
E csont velő rázom komor türténet szól
Eme méltatlanul halott menyasszonyról.
Ref:
Haj, haj mi meghalunk majd (hehehe)
de kicsit se félj mert az kicsit se baj
s bárhogy is kérsz, no meg bárhol is bújsz
a legvégén csak a végére jutsz.
S e lány volt a leggyönyörűbb százezer közt
de egy titokzatos úr épp arra jött
Ugyan pénze egy szál se, de jól nézett ki
S ez az ostoba lányka bedölt neki
s mert a papa így szólt, Én nem adom őt.
A nagy lány szöktetés össze is jött
Ref:
Haj, haj mi meghalunk majd (hehehe)
de kicsit se félj mert az kicsit se baj
s bárhogy is kérsz, no meg bárhol is bújsz
a legvégén csak a végére jutsz.
Jee, Tehát randiztak is ők akkor éjszaka
Nem tudhatta ezt Papa És Mama
De a Mama ruciját ellopta ő
Bár volt már abban egy rossz esküvő
Meg némi pénznek is llába kelt
Ja meg hozta a fontosabb ékszereket
A sírhalmok mellett van egy öreg tölgy
Jeges rémes éjjel ottvacog a hölgy
régen indulna már, dehol jár Ő?
Na és? S a férfi. Na és? Hol az a csibész? Lehet, hoyg jön?
Na és? A kicsi szíve úgy vert. Na és?! És aztán a sötétség és kész.
Mire magához tért szegény halott is,
A szíve törött s arany sincs.
És kénytelen lesz Ő ott feküdni lent,
Amíg nem hozza fel egy nagy szerelem.
Amíg valaki nem jönt, hogy megkérje őt
S e fiatal úr jókor is jött
Hisz nőül kérte és megtudhatják
Hogy sírig tart-e a házzassáááág
Ref:
Haj, haj mi meghalunk majd (hehehe)
de kicsit se félj mert az kicsit se baj
s bárhogy is kérsz, no meg bárhol is bújsz
a legvégén csak a végére jutsz.