Banális blues
Hobo Blues Band
Vetetlen ágy áll a szobában, az élet valahol kinn maradt.
Széttépett fényképek, összegyűrt lap,
Ez vagy, ez vagy, ez vagy.
Vaksi kezem tapogat körbe, a vállad után kutat,
A telefon, meg mintha ölne, az agyamba üvölt-ugat,
Beleharap a súlyos csöndbe, "Elhagysz." Csak ennyi.
Hallom hangodat.
EZT A BLUEST AZ ÉLET ÍRTA, NEM ÉN,
ENNYI MARADT NEKEM EZ A BANÁLIS BLUES AZ ENYÉM.
Tudom, én tettem mindent tönkre, óh bár ne így lett volna,
Rossz vadembert hagytál el örökre. Te nem tehettél róla.
Minden reggel a nevedet nyögve ébredek fel,
A nevedet nyögve ébredek fel azóta.
Egyszerű férfi vagyok, nem több. Akinek sorsa te vagy.
Évek mennek, évek jönnek sorba. Várni nem, de remélni szabad.
Nem írsz, nem hívsz, nem írsz, nem hívsz,
Nem tudom, hol vagy ? Jól vagy ? Hol vagy ?
EZT A BLUEST AZ ÉLET ÍRTA, NEM ÉN,
ENNYI MARADT NEKEM EZ A BANÁLIS BLUES AZ ENYÉM.
album címe: Esztrád
megjelenés: 1986
hossz: 6:54
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Fuchs László
Póka Egon
Tóth János Rudolf
szövegíró: Földes László
stílus: Blues-rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 10681