Fogom a fejem, ami körbe visz engem,
Attól egyre jobban jön a gyomrom fel.
Megiszom, ami előttem van,
Nem félek, hogy ez lesz az égi jel.
Keresem az utam, vagy az keres engem,
Nem találtam meg, de nem is érdekel.
Kettő-néggyel ütik a szívem,
Nem állhat meg, még nem engedem.
Nekem nem kell más, csak, hogy érezd át,
Amitől dobog a szív, amitől mozdul a száj, és azt kiabálja, hogy:
Éljem túl, hogy nem forog velem, hanem egy helyben áll,
Csak éljen túl, hogy nem szúr a szívem, nem rágom a szám.
Ez az este egészen más lesz,
Nem bocsájt meg nekem az a pár pohár.
Azt sem tudom, hol alszom este,
Lehet, a mennybe költözött a szállodám.
Nehéz a lépés, inkább ugrom,
Egyre zuhanok, látom, nincs akadály.
A haverok, a csajok itt laknak bennem,
A világ megváltása nem énrám vár.