Peron:
A játszma véres, a tét oly nagy!
Éles, gyilkos kések villognak,
Nézd, mennyi rémisztő jel:
Tüzes szegekkel ver megannyi gyilkos pillantás!
Eva:
De a hírünk a régi, a varázslat él,
S az élcsapat bármikor harcra kész;
Nincs semmi okunk rá, hogy meghajolj
A nagyszájú tábornokok, kitömött baglyaid előtt!
Peron:
Félek, hogy elmúlt a nagy díszparádé…
A söpredék munkát és kenyeret kér…
Eva:
Ezt ne mondd! Ők a nép! Az én népem!
Peron:
A néped magadra hagyna…. Mindenre kaphatók!
Oly könnyen manipulálhatók!
Nem áll melléd, ma bármit mond
És bárhogy rajong a sok félnótás…
Azok a kitömött baglyok joggal mondhatják:
A te politikád megszűnt!
Eva:
Épp te mondod ezt? Szóval nem áll mellém senki?
Ha ezt az utcán hallanák!
Mikor az egész világ előtt csak én vagyok Argentína!
A tábornok urakat megtagadná gőgjükért a saját anyjuk!
Épp ők adják a rangom, ha én leszel majd az alelnök!
Peron:
Nem lesz így, hisz te is tudtad mindig azt, hogy gyűlölnek, megvetnek mind!
És bárhogy harcolsz ellenük, e harc oly meddő…
Hisz egyre gyöngülsz már…
Eva:
Én?
Peron:
Csodás kis tested, látod, összetört…
Nincs benned tűz, eltűnt a vágy, s a fény a szemedből…
Elfáradtál, drágám, pihenj hát, vigyázz!
Beteg vagy, s az ellenség már vesztedre vár!
Ha most új csúcs felé törnél, félek…
Eva:
Nincs semmi baj!
Rossz idők jártak, de nézd, néhány nap még, s újra könnyű lesz minden!
Ha jobban lennék, te sem kételkednél, melletted állnék, mint nemrég!
Ne feledd soha azt, hogy lettem naggyá, hogy győzhess!
Rám néz a világ, ez a kis betegség újra divatba hoz!
Peron:
Kis betegség?
Hát nem érted meg, hogy haldokolsz?
Borzasztó, mit mondtam…
Nem, te nem halhatsz meg!
Eva:
Hát ezért leszek épp most az alelnök!
Rám vár a nép, hírünk majd messze száll…
Két Peron a hatalom trónján!
Már hallom boldog milliók dalát!
A falvak és a városok csak rám figyelnek már!
Mind tőlem vár áldást…
Hisz én vagyok Argentína, senki más…
Ha én leszek majd az alelnök!
Peron:
Mondd, hogy mi vár ránk?
Mondd, hogy mi vár ránk?
Eva:
Hová is mehetnénk…
Peron:
Jó éjt, kicsikém…