Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.

Escobar:
Vagyok, aki vagyok, engem így szeretnek,
És, ha meghalok, hát így temetnek
A föld alá el, de nem félek,
Azért, mert elfogadtam már azt, amit rám mérnek.
Voltam jó, tudod, és voltam rossz.
Nekem megvolt a fény, és megvolt a kosz.
Nem zavar engem, mert ez kellett bele,
Hogy hitelesen szóljon mindig a zene.
Ahogy éltem, az kemény volt.
Sokszor láttam én is fehér port,
Mégis láttam bukni a tervemet,
Ahogy az éjszaka mindent eltemet.
De engem még nem tört meg semmi,
Mindig ugyanaz maradtam. Ennyi!
De nekem akkor is hallgatják a zenémet,
Amikor eltűnök, mikor már nem élek.

Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.

Escobar:
Hamis kutyák betámadtak volna,
Pénzt szimatolt mindegyiknek az orra,
De nem hagytam magamat én ezeknek,
Kaptak egy csontot, aztán mehettek.
Emberek jöttek és emberek mentek,
De igaz barátok kevesen lettek.
Értük bármikor, ha kell, én meghalok,
Véremmé váltatok, ha baj van, ott vagyok.
Nekem az életem írja a sorokat.
Nem a hülyeséget hallod, csak az igazat.
Ilyen a vérem, ha mást vártál, benézted.
Amíg hallgatod, addig zenélek.
Remélem, hogy tudok neked adni
Olyan valamit, amit nem tudsz elrakni
A zsebedbe, csak érzed, hogy van,
Mikor lepereg a dal, és vége van!

Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.

Escobar:
Öreg vagyok már bohócnak.
A madarak nekem gondot nem okoznak.
Vágom, csak épp nem érdekel.
Én már régen nem harcolok senkivel.
Egyre kevesebbszer húzok kesztyűt fel,
Ha odacsapok, egy egész sorfal dől fel.
Mert az Esco, az sose blöfföl,
Nem állok fejre se, tudod egy fröccstől.
Ne reménykedj, nem megyek én sehova!
Maradok a helyemen, nem vagyok ostoba.
Bennem van a halálod, ezt kapod.
Érzem, mint a keselyű a dögszagot.
Senki nem állít meg ezen a földön.
Hiábavaló az életemre törnöd,
Mert lehet, nem én vagyok a legnagyobb,
Hanem az a pár sor, amit itt hagyok.

Borsy Máté:
Már minden rossz a mélybe hullt.
Az élet sokszor mélyre szúrt.
Meggyötört engem már a múlt,
De tudom, hosszú még az út.
Véghezviszem a terveket,
Mielőtt az élet eltemet.
Erős a hitem, beleteszem a lelkemet,
Már semmi nem szegi a kedvemet.