Lépések hangjai szállnak egy bolygó felszínén
Tapossa minden élőlény a földet, de hopp!
Valaki mindig pásztázza a felszínt a magasból
Sok-sok élet, örök lélek üvölt a föld alól!
Ahány lélek van annyi végtelen történet,
A régi szerelmek vissza-vissza térnek,
A sors vagy valami néha félretol,
Mégis mosolyogsz rá az ég alól...
Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés,
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután!
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!
Mindenki akivel a buszon utazol a testvéred,
Bárhol jársz, bármilyen földet taposol otthonodnak érezd!
Mert az idegen föld a tágas űr, ahol kurva hideg van
Lesz idő, mikor felfedezzük, ha születik egy új szólam,
Dallamokat eregetünk néha így dobódunk fel
Ha így teszel a baj nem érhet, a halál így érjen el!
Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!
Látom fent a szabad
Táblát, ott mindünknek marad
Hely, fény, és más egyéb
Olyan ami idelent nem kell még.
Lesz majd olyan ,hogy másról beszélsz,
Lesz majd olyan, hogy többet nem kérsz,
Előbb-utóbb felismered a szart,
És sokminden idelentről nem kell majd...