A lelkem eladtam, testem már a tiéd, s mégis kapok levegőt!
Hogy bérbe vagy adva vagy el van adva az nem számít, a szabadságod a tét!
A szabadságod a tét…
A pénz világ hitelez mindenkit, mindenki azt hiszi, hogy minden eladó! Az érzelem az arcokra fagy,
S ekkor beléd botlanak „szia te micsinálsz, mennyibe kerülsz?” - dollár a szemük helyén.
Ám te túl drága vagy!
Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…
Kevesebb egyre a hely ahol végre kinyújtózhatsz, és elfekhetsz mellém…
Vigyázz oda ne lépj! - féltem az álmodat…
Mert ez a Föld már nem a miénk, a Holdat feldarabolták, s szedik be érte a pénzt!
Vége, elég volt, a napfény a miénk marad!
Mit szólsz ahhoz, ha nem hagyjuk hogy elpusztuljon ez az ölünkbe hullt világ…
hisz építésre kaptuk meg…
Mint a kapcsolatunk, amit sosem hagytunk el… Legyünk a példa, mi tisztán látható:
hogy nem vagyunk eladók!
Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én… 2x
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…
Az álmaid válaszd most, hisz általuk lehet a betonból újra föld.
Nem csak a karjaidban van erő, engedd, hogy lehessen a betonból újra föld!
Nem olyan nehéz hinni a mesékben, évezredek óta súgják, hogy ez is éppen az.
Mondom ne csodálkozz azon, hogy ha jó emberek között kivirágzik a beton…