Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz,
a szegény barmok is csak a gulyást nézik.
Uram, én Istenem, adjál egy szép esőt,
a szegény baromnak jó legelő" mezőt!
Meguntam, megvallom, e világon élni,
ezt a kevés időt búval eltölteni.
Búnevelő" idő, ködnevelő" felhő,
jaj, de megemésztett ez a pár esztendő"!
Több az irigyem százharminckettőnél,
de pártfogóm nincsen egyéb az Istennél.
Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek,
mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek.
Istenem, országom, hol lesz meghálásom,
erdőn-e vagy mezőn, vagy a pusztaságon?
Ha erdőn meghalok, megesznek a vadak,
majd elénekelnek az égi madarak.