Jótékonysági koncert (Jó leszek neked)
Evita
Che:
Koncert a San Juan-i földrengés áldozatainak javára. Buenos Aires segít a szenvedőkön. Legismertebb politikusaink és művészeink vállalták a fellépést! (Kell az a kis ingyen reklám!)
Eva:
Hölgyeim és uraim! Egy hatalmas hang és egy hatalmas szív: Augustin Magaldi!
Magaldi:
Fenn az ég…
Fenn az ég…
Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll…
Eva (Magaldihoz):
A műsorod nem változott semmit…
Magaldi:
A tied sem, drágám…
Eva:
És most… Egy férfi, aki egyre népszerűbb, egy férfi, aki a jövő embere, egy férfi, aki megragadja a pillanatot!
Peron:
Új út vár ránk, a nép feltámadt végre!
Ím, együtt enyhítjük a ránk tört vészt,
És győznünk kell, mert szívünk merész!
S talán közöttünk jár már a rég várt vezér,
Ki egy nyelven szól, együtt lép a néppel!
Tömeg:
Peron! Peron! Peron! Peron!
Eva:
Peron ezredes?
Peron:
Eva Duarte?
Együtt:
Sok jót mondtak magáról…
Eva és Peron egyszerre:
Túl sok jó ez egy egyszerű lánynak,
Ki színpadon játszik, és tudja, csak reklámnak jó.
Túl sok jó ez egy egyszerű tisztnek,
Ki hazáját védi, és egy csak az ezrek közül.
Eva:
De ha te szólsz, figyelnek rád a milliók…
Peron:
És amit te adsz, az elrepít minket a hétköznapi világból…
Ma itt egymagad vagy?
Eva:
Igen. Ó, igen!
Peron:
Úgy, mint én.
Milyen bőkezű a véletlen,
És hogy épp te vagy itt, ez még álomnak is szép!
Eva:
Bolond beszéd, de te higgy nekem,
Nem volt itt kigondolva semmi em.
Nem volt számítás és színlelés.
Látod, nem csábítlak semmivel…
Hát így fogadj el, és én jó leszek…
Én sem értem, hogy miért teszem,
Miért mondom el így hirtelen,
Azt, hogy megbánnád, ha kihagynál,
És hogy jól jársz, ha most elviszel…
Neked érezned kell, azt, hogy jó leszek,
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek…
Ha untatlak, kérlek, szólj csak rám,
Nem baj, ha elküldesz, csak tudjam már,
Mi vár rám, milyen vagy? Adsz-e jót a jóért majd?
Mit válaszolsz?
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én,
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek…
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek!
Peron:
Elbűvölsz – folytasd, kérlek!
Mindent értek már és tudnod kell,
Nem volt még senki más, kinek így mondhattam el:
Érzem, hogy jó leszek majd…
Eva:
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én,
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek…
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek!
Eva és Peron:
Hagyjuk az érzelmes regényt, a nagy lírát, mit ér, ha megragadsz ennél, érdek nélkül?!
Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hányadán állunk, hogy miért kell egy bennfentes partner?
Hogy még följebb vigyen, hogy támaszunk legyen, hogy futtasson, sztároljon minket…
Ez a cél!
Koncert a San Juan-i földrengés áldozatainak javára. Buenos Aires segít a szenvedőkön. Legismertebb politikusaink és művészeink vállalták a fellépést! (Kell az a kis ingyen reklám!)
Eva:
Hölgyeim és uraim! Egy hatalmas hang és egy hatalmas szív: Augustin Magaldi!
Magaldi:
Fenn az ég…
Fenn az ég…
Fenn az ég ezer lánggal ég,
Soha még ilyen lázas éjt!
Ma a vén gitár dallamán
Szívünk égig száll…
Eva (Magaldihoz):
A műsorod nem változott semmit…
Magaldi:
A tied sem, drágám…
Eva:
És most… Egy férfi, aki egyre népszerűbb, egy férfi, aki a jövő embere, egy férfi, aki megragadja a pillanatot!
Peron:
Új út vár ránk, a nép feltámadt végre!
Ím, együtt enyhítjük a ránk tört vészt,
És győznünk kell, mert szívünk merész!
S talán közöttünk jár már a rég várt vezér,
Ki egy nyelven szól, együtt lép a néppel!
Tömeg:
Peron! Peron! Peron! Peron!
Eva:
Peron ezredes?
Peron:
Eva Duarte?
Együtt:
Sok jót mondtak magáról…
Eva és Peron egyszerre:
Túl sok jó ez egy egyszerű lánynak,
Ki színpadon játszik, és tudja, csak reklámnak jó.
Túl sok jó ez egy egyszerű tisztnek,
Ki hazáját védi, és egy csak az ezrek közül.
Eva:
De ha te szólsz, figyelnek rád a milliók…
Peron:
És amit te adsz, az elrepít minket a hétköznapi világból…
Ma itt egymagad vagy?
Eva:
Igen. Ó, igen!
Peron:
Úgy, mint én.
Milyen bőkezű a véletlen,
És hogy épp te vagy itt, ez még álomnak is szép!
Eva:
Bolond beszéd, de te higgy nekem,
Nem volt itt kigondolva semmi em.
Nem volt számítás és színlelés.
Látod, nem csábítlak semmivel…
Hát így fogadj el, és én jó leszek…
Én sem értem, hogy miért teszem,
Miért mondom el így hirtelen,
Azt, hogy megbánnád, ha kihagynál,
És hogy jól jársz, ha most elviszel…
Neked érezned kell, azt, hogy jó leszek,
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek…
Ha untatlak, kérlek, szólj csak rám,
Nem baj, ha elküldesz, csak tudjam már,
Mi vár rám, milyen vagy? Adsz-e jót a jóért majd?
Mit válaszolsz?
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én,
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek…
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek!
Peron:
Elbűvölsz – folytasd, kérlek!
Mindent értek már és tudnod kell,
Nem volt még senki más, kinek így mondhattam el:
Érzem, hogy jó leszek majd…
Eva:
Nem egy elkapkodott éjszakát,
Mohó kis ölelést, gyors búcsúzást,
Sokkal többet várok tőled én,
Úgy tennél boldoggá, ha érezném,
Hogy többet jelent, az, hogy jó leszek…
S hogy kell neked az, hogy én jó legyek!
Eva és Peron:
Hagyjuk az érzelmes regényt, a nagy lírát, mit ér, ha megragadsz ennél, érdek nélkül?!
Hisz mindnyájan tudjuk, hogy hányadán állunk, hogy miért kell egy bennfentes partner?
Hogy még följebb vigyen, hogy támaszunk legyen, hogy futtasson, sztároljon minket…
Ez a cél!
kapcsolódó videók
