Ennek a szobának
Európa Kiadó
A hajnali pályaudvaron senki se izgul, a következő vonat 5 óra 10-kor indul
Felszállok, jön a kalauz, kérek egy jegyet, hová utazok kérdezi "A kaptárba megyek"
Mint egy félig-meddig idegen aki csak éppen erre jár, kinézek az ablakon és levetkőzik a táj
Csupasz fák imbolyognak a lengedező szélben, dohánybarna felhők a füstszínű égen
Leszállok és egy varázsló teával kínál, bemutat egy-két trükköt de csodát nem csinál
Úgy tesz mintha valamit tenni tudna értem, eddig hogy éltem túl kérdezi "Azt jómagam sem értem"
Öt perccel később, ahogy egy sétányon átvágok, odalép egy férfi aki már UFÓ-t is látott
Hosszan magyaráz valamit amiből csak annyit értek, hogy ami itt körbevesz minket az maga kell legyen az élet
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Amit magamra vettem az nem másnak a bűne
A város egyik végén a szegénység nagy úr, van akiből nem lesz ügyvéd hiába tanul
Itt nem, történik semmi csak néha feléled a virtus, a házak omladoznak, se kenyér se cirkusz
A zsebemben egy nyomtatvány amire három évet írtak és adnak majd egy nadrágot amibe nem fűzhetek szíjat
Anyám sírva mondta többé nem bízik már bennem, pedig csak tettem egyszer valamit amit nem kellett volna tennem
Mindig jobb voltál hozzám mint az angyalok, de a börtönfalak azt suttogják itt egyedül vagyok
És valahol a távolban te vagy az egyetlen aki érti, hogy én nem akartam mást csak méltósággal élni
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van
Miért nem mozdul semmi, hol rejtőzik a hold, miért nem lesz úgy soha többé ahogy régen volt
Mit keresek kifeszítve mások keresztjén, elrontottam mindent vagy csak nem volt szerencsém
Szögesdrót kerítések és vasrácsos ablakok de egy nap új játszma kezdődik és megint kérek egy lapot
Kinyílik majd az ajtó és kiengednek végre, többé nem számít mit tettem mert megfizettem érte
Pezsgő lesz a hűtőben és rúzsfoltok a tükrön, a szoknyád felhúzódik majd mint színházban a függöny
Újra őrülten tetszel ahogy a díványon végigfekszel mert tele vagy élettel, halállal és szex-szel
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van
Azt a szíve mélyén minden ember tudja, ahogy a dolgok összeállnak úgy szét is esnek újra
A sors néha bőkezű máskor meg mostoha, de bármit is dob az élet, nem adom fel soha
Felszállok, jön a kalauz, kérek egy jegyet, hová utazok kérdezi "A kaptárba megyek"
Mint egy félig-meddig idegen aki csak éppen erre jár, kinézek az ablakon és levetkőzik a táj
Csupasz fák imbolyognak a lengedező szélben, dohánybarna felhők a füstszínű égen
Leszállok és egy varázsló teával kínál, bemutat egy-két trükköt de csodát nem csinál
Úgy tesz mintha valamit tenni tudna értem, eddig hogy éltem túl kérdezi "Azt jómagam sem értem"
Öt perccel később, ahogy egy sétányon átvágok, odalép egy férfi aki már UFÓ-t is látott
Hosszan magyaráz valamit amiből csak annyit értek, hogy ami itt körbevesz minket az maga kell legyen az élet
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Amit magamra vettem az nem másnak a bűne
A város egyik végén a szegénység nagy úr, van akiből nem lesz ügyvéd hiába tanul
Itt nem, történik semmi csak néha feléled a virtus, a házak omladoznak, se kenyér se cirkusz
A zsebemben egy nyomtatvány amire három évet írtak és adnak majd egy nadrágot amibe nem fűzhetek szíjat
Anyám sírva mondta többé nem bízik már bennem, pedig csak tettem egyszer valamit amit nem kellett volna tennem
Mindig jobb voltál hozzám mint az angyalok, de a börtönfalak azt suttogják itt egyedül vagyok
És valahol a távolban te vagy az egyetlen aki érti, hogy én nem akartam mást csak méltósággal élni
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van
Miért nem mozdul semmi, hol rejtőzik a hold, miért nem lesz úgy soha többé ahogy régen volt
Mit keresek kifeszítve mások keresztjén, elrontottam mindent vagy csak nem volt szerencsém
Szögesdrót kerítések és vasrácsos ablakok de egy nap új játszma kezdődik és megint kérek egy lapot
Kinyílik majd az ajtó és kiengednek végre, többé nem számít mit tettem mert megfizettem érte
Pezsgő lesz a hűtőben és rúzsfoltok a tükrön, a szoknyád felhúzódik majd mint színházban a függöny
Újra őrülten tetszel ahogy a díványon végigfekszel mert tele vagy élettel, halállal és szex-szel
A hajadban rózsa, a szívedben tüske
Érzed hogy szeretsz és nem lehetsz rám büszke
Én meg egy nyomasztó cellában ülve
Csak merengek és beszélek magamban
Ennek a szobának tíz fala van
Azt a szíve mélyén minden ember tudja, ahogy a dolgok összeállnak úgy szét is esnek újra
A sors néha bőkezű máskor meg mostoha, de bármit is dob az élet, nem adom fel soha
előadó:
Európa Kiadó
album címe: Annak is kell
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Menyhárt Jenő
szövegíró: Menyhárt Jenő
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4917
album címe: Annak is kell
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Menyhárt Jenő
szövegíró: Menyhárt Jenő
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4917
kapcsolódó videók
