Emlék
Koncz Zsuzsa
ami elmúlt az emlék.
Hogyan ringhat bánatom,
csöpp levélként nagy tavon.
Hogyan hallgat sok követ
tűztől kormos éjszaka,
Hogy zenghet a rémület
barackízű bús szava.
Miért rohad, mi rég elmúlt,
sárba gyümölcs hogyan hullt.
Miért döng a barna ég,
mint kiszáradt kútfenék.
Milyen fátyol a jövő,
véd, vagy talán elborít,
ha föllebbenti az idő,
járjuk párás útjait.