Sally volt, ki vigyázott reám,
mikor elment egy délután,
elment Alice.
Én azt hittem, végem és nem élem túl,
elszakadt bennem egy vékony húr,
éreztem, egy árnyék a szívemre hull.

Ó, én nem tudom, hogy miért, de váratlanul ért,
hogy egyszerűen itt hagyott, és vissza sose tért,
hiszen huszonnégy évig csak nevetett rajtam Alice.
Huszonnégy éve a szomszédomban élt,
s én hallottam a lépteit, ha este hazatért.
Ó, most hova jársz, mit csinálsz, kire vársz, drága Alice?

Még gyerekek voltunk, és azt hittem én,
más nem is él e föld kerekén,
mint csak Alice.
Én szerelmes voltam, és nem érdekelt
az, hogy ő énrám sosem figyelt,
és egyre csak vártam egy kicsinyke jelt.

Ó, én nem tudom, hogy miért, de váratlanul ért,
hogy egyszerűen itt hagyott, és vissza sose tért,
hiszen huszonnégy évig csak nevetett rajtam Alice.
Huszonnégy éve a szomszédomban élt,
s én hallottam a lépteit, ha este hazatért.
Ó, most hova jársz, mit csinálsz, kire vársz, drága Alice?

Sally most itt van, és engem kíván.
Szerinte sosem jön vissza tán,
nem jön Alice.
Egy hatalmas kő van a szívem helyén,
én bántani Sallyt nem szeretném,
de tudod, Alice-re várok én.

Ó, én nem tudom, hogy miért, de váratlanul ért,
hogy egyszerűen itt hagyott, és vissza sose tért,
hiszen huszonnégy évig csak nevetett rajtam Alice.
Huszonnégy éve a szomszédomban élt,
s én hallottam a lépteit, ha este hazatért.
Ó, most hova jársz, mit csinálsz, kire vársz, drága Alice?
Ó, most hova jársz, mit csinálsz, kire vársz, drága Alice?