Elindultam sok év után,
és tudnom kell, otthon ki vár majd rám.
S ha megírom levélben,
bennem oly biztos lehetsz.
Akkor ezt kell tenned majd,
ha még mindig szeretsz,
ha még mindig szeretsz.
Ó, köss egy sárga szalagot a tölgyfára!
Elmúlt három év. Vársz-e még drága?
Ha nem kötsz majd egy szalagot a tölgyfára,
én tovább megyek, és Isten veled!
Többé már nem látsz.
Hát köss egy sárga szalagot a vén tölgyfára!
Sofőr úr, szólj, ha látod már!
Mert félek látni azt, hogy ő nem vár.
Még mindig fogva tart engem
egy nagy-nagy szerelem.
Egy vékony, sárga szalag,
amin múlik az életem.
Most segíts hát, Istenem!
Ó, köss egy sárga szalagot a tölgyfára!
Elmúlt három év. Vársz-e még drága?
Ha nem kötsz majd egy szalagot a tölgyfára,
én tovább megyek, és Isten veled!
Többé már nem látsz.
Hát köss egy sárga szalagot a vén tölgyfára!
Így az egész busz már tudja
azt, hogy ki kötött már a
ó, több száz sárga szalagot a vén tölgyfára.
Nézd, jövök már!
(Kis szalagot a tölgyfára,
kis szalagot a tölgyfára,…)