Indulj el egy úton
Ágnes + Kowalsky
lenézek az úton.
Látom édesemet,
ő es lát engemet.
Akarom szólítni,
szánom búsítani,
Úgyis megszólítom
egy szóval, kettővel.
Ne menj el, édesem,
ne hagyj el engemet!
Sír a szívem érted,
majd’ meghalok érted.
Könnyű a pókháló,
az is megtart engem,
Csak egy hajszálon is
hozzád ránthatsz engem.
Te túl, rózsám, te túl
a világ erdején,
De én jóval innet,
a bánat mezején.
Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
Hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk.
refrén:
Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
Ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.
(ezt ismétlik...)