Te is álmok közt élsz,
s néha megcsalt a lét.
Kit a sors bánt, az az álmokba néz.
De a kulcs nálam már,
és az ajtód már vár,
be is engedsz, vártál már rám.
Ref.:
És eltűnünk,
hova senki nem szállt rég,
túl a végzeten,
amit fel sem fogtunk még.
És játszhatunk,
már senki nem szól ránk,
ha a vágy elér, összeolvadnánk.
Hisz az élet egy perc,
de ha mégsem figyelsz,
csak a szürke másodperc vár.
De az ég mást kíván,
legyünk még többen tán!
Ajándékként kéjjel kínál.
Ref.:
És eltűnünk,
hova senki nem szállt rég,
túl a végzeten,
amit fel sem fogtunk még.
És játszhatunk,
már senki nem szól ránk,
ha a vágy elér, összeolvadnánk.
K.: Száz gyermek, ha érkezett,
ők jelentik majd az életet.
Mert bölcs volt az ég,
és úgy tervezett:
Hogy szeretni élvezet.
Ref.:
És eltűnünk,
hova senki nem szállt rég,
túl a végzeten,
amit fel sem fogtunk még.
És játszhatunk,
már senki nem szól ránk,
ha a vágy elér, összeolvadnánk.