A szekrényen áll, nincs benne vér a szíve porcelán
Tekintélyes kőtalpa van ezért most nem ugrál
Szemével egy pontot néz, másfelé nem is lát
Kőbe zárták ösztöneit, nem érzi a mozgást
A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre
A szekrényen áll, hiába vár nem telik az idő
Enni nem kér, mivel nem él, nagyobbra sosem nő
Hideg teste kővé meredt, csend üli a szobát
Kő agyában kő gondolat, nem jut el tehozzád
A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre
Akármerről fújhat a szél nem hozhat változást
A kőcsirkének mindene kő, nem érzi a mozgást
Egy szava sincs, semmije nincs mindenre közömbös
Öntudatlan egyhelyben áll, fogja a porcelán
A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre