Nem láttunk túl messze még,
És minket más se lát.
Annyi mindent képzelünk,
És várunk sok csodát.
Nem látjuk, ki érkezik,
És merre tovább.
Minden létezik,
De mégsem úgy,
Hogy bármit is tudnánk.
Szétnézhetnénk most megint,
Tisztán lássuk át,
Hogy honnan, miért is érkezünk,
És hogy megyünk tovább!
Mert minket bármi szél,
Mint a felhőt szétzavar,
Bár egymásért vagyunk,
De mégis van, ki mindig bajt kavar.
Most végre, ha nem tévedünk,
Már nem kéne más,
Ha végleg remélhetünk,
Hogy nincs több robbanás.
Hát értsd meg!
Nincs barát, nincs ellenség,
E föld van csupán,
Hol élünk,
Egy kis világ a végtelenben tán,
Mégis szent,
Itt van a hazánk!
Feltámadt a szél megint,
Fújjon csak tovább!
Nyomja együtt el velünk
A hazugság zaját!
Egy hangnemben kell nekünk
Élnünk, s hinnünk hát!
És így tán meg is menthetünk
Egy álmot.
Hát értsd meg!
Nincs barát, nincs ellenség,
E föld van csupán,
Hol élünk,
Egy kis világ a végtelenben tán,
Mégis szent,
Itt van a hazánk!
Voltunk és tűrtünk és élünk még
Nem bánthat minket ellenség
Fogj át és mondd hát, te sem leszel
Sosem ellenem!