Nem hazudok többé
Hekiii
Verze1:
Alig múlt el éjfél meg pillantom az órát,
Könnybe lábadt szemmel írom ezt a nótát.
Az érzés nem idegen, rengetegszer átleltem,
Kezemben egy lappal az életemre rátértem.
Elmartam magamtól, aki tiszta szívből szeretett,
Mellette én lehettem és nem kellettek szerepek.
Sajnos ez ilyen, akárkivel megeshet,
Az élet egy festmény, csak nem mindegy, hogy ki festett.
Kiráz a hideg, vajon kivel alszol most?
Virággal a kézben ki csengethet az ajtódon?
Büszke vagyok arra, egy ideig én lehettem,
Ki szerelembe, boldogságba megértésbe mehettem.
Akár egy szigeten a szobám lett a menedék,
Megváltásra várok, de nem jöhet a feledés.
Halmozott a dráma, kettőnkről a történet,
Te sem hitted volna, hogy velünk ez meg történhet..
Refrén:
Tanultam a leckéből, mindenkivel őszintén,
Nem hazudok többé mert ott lennék a föld szintjén.
Magányosan bolyongok, úgy akiket átvertek,
Nem hazudok többé, az igazság az jár nektek. x2
Verze2:
Segítséget kérnék, de büszkeség nem engedi,
Szemellenzőt viselek, mi a valóságot elfedi.
Legrosszabb az egészben, nem látom a kiutat,
Befoltozott szívem van, ami folyton kilyukad.
Akármit meg tennék, csak utoljára lássalak,
Minden este 7-kor a megállóban vártalak.
Képeken láttam, egy másik tehet boldoggá,
Erről csak én tehetek ezért is nem fogom rá.
Baljós árnyak keringenek felettem,
Kinyitva a kalitkát, a madárkám elengedtem.
Fejem falba verem, hogy folytassam ezután??
Az érzem mint egy vádlott minden elvesztet per után..
Látomások gyötörnek kézen fogva sétálunk,
Majd hirtelen valóság, köddé vált a légvárunk.
Felhők felett jártam, kerek 3 méterrel,
Bocsáss meg kérlek, már tudom, hogy nem érdemlem.
Refrén:
Tanultam a leckéből, mindenkivel őszintén,
Nem hazudok többé mert ott lennék a föld szintjén.
Magányosan bolyongok, úgy akiket átvertek,
Nem hazudok többé, az igazság az jár nektek. x2
Alig múlt el éjfél meg pillantom az órát,
Könnybe lábadt szemmel írom ezt a nótát.
Az érzés nem idegen, rengetegszer átleltem,
Kezemben egy lappal az életemre rátértem.
Elmartam magamtól, aki tiszta szívből szeretett,
Mellette én lehettem és nem kellettek szerepek.
Sajnos ez ilyen, akárkivel megeshet,
Az élet egy festmény, csak nem mindegy, hogy ki festett.
Kiráz a hideg, vajon kivel alszol most?
Virággal a kézben ki csengethet az ajtódon?
Büszke vagyok arra, egy ideig én lehettem,
Ki szerelembe, boldogságba megértésbe mehettem.
Akár egy szigeten a szobám lett a menedék,
Megváltásra várok, de nem jöhet a feledés.
Halmozott a dráma, kettőnkről a történet,
Te sem hitted volna, hogy velünk ez meg történhet..
Refrén:
Tanultam a leckéből, mindenkivel őszintén,
Nem hazudok többé mert ott lennék a föld szintjén.
Magányosan bolyongok, úgy akiket átvertek,
Nem hazudok többé, az igazság az jár nektek. x2
Verze2:
Segítséget kérnék, de büszkeség nem engedi,
Szemellenzőt viselek, mi a valóságot elfedi.
Legrosszabb az egészben, nem látom a kiutat,
Befoltozott szívem van, ami folyton kilyukad.
Akármit meg tennék, csak utoljára lássalak,
Minden este 7-kor a megállóban vártalak.
Képeken láttam, egy másik tehet boldoggá,
Erről csak én tehetek ezért is nem fogom rá.
Baljós árnyak keringenek felettem,
Kinyitva a kalitkát, a madárkám elengedtem.
Fejem falba verem, hogy folytassam ezután??
Az érzem mint egy vádlott minden elvesztet per után..
Látomások gyötörnek kézen fogva sétálunk,
Majd hirtelen valóság, köddé vált a légvárunk.
Felhők felett jártam, kerek 3 méterrel,
Bocsáss meg kérlek, már tudom, hogy nem érdemlem.
Refrén:
Tanultam a leckéből, mindenkivel őszintén,
Nem hazudok többé mert ott lennék a föld szintjén.
Magányosan bolyongok, úgy akiket átvertek,
Nem hazudok többé, az igazság az jár nektek. x2
kapcsolódó videók
