Hív a nagyvilág
Menjünk délre, repít a gondolat,
A napsütésbe, gondunk most itt marad.
Hűvös észak, mindenhol félhomály,
Elviszlek bárhová.
Hogyha látod, miért csuknád be a szemed?
Hogyha hallod, miért fognád be füledet?
Hogyha érzed, miért ne élvezd,
Hisz ennél szebb már nem lehet!
Ma hív a nagyvilág, a hangja elér,
Most nem számít a múlt, a jelen a tét.
Én érzem, mire vágysz, s ha elhiszed,
Ma körbejárhatnád velem a földet.
Nyugat partja egy újabb állomás,
Kelet fénye szép színes látomás.
Bármit kérhetsz: hegyet vagy óceánt,
Elviszlek bárhová.
Hogyha látod, miért csuknád be a szemed?
Hogyha hallod, miért fognád be füledet?
Hogyha érzed, miért ne élvezd,
Hisz ennél szebb már nem lehet!
Ma hív a nagyvilág, a hangja elér,
Most nem számít a múlt, a jelen a tét.
Én érzem, mire vágysz, s ha elhiszed,
Ma körbejárhatnád velem a földet.
Szebb holnap
Hé! Fogysz a holddal el,
Mi a baj, ne add fel!
Mondd el!
Hé! Nem az a bűn, ha fáj,
Hanem a néma száj!
Szólj már!
Hé! Fuss a téren át,
Gyere itt várok Rád,
Csak rád!
Hé! Sok a gond, értem én,
de jut azért nekünk fény!
Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!
Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!
Hé! Kapsz egy új ruhát -
A szeretet húzta rád;
Hordd hát!
Hé! Nézz fel, Nap süt Rád,
Ezt hogy tagadhatnád?!
Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!
Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából;
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!
(Átfűt, elvarázsol...
Át kell lépd a nincset...)
Refr.
Játssz velem
Pár iszonyú nap volt, rám semmi se várt.
Széthullott szívemben már nem volt fény,
csak a félhomály.
Nézz vissza a múltba, hív egy régi vágy:
hány éve tudjuk már,
hogy játszani kell, hogyha fáj.
- Hé, gyere játssz velem!
- Fogd meg a két kezem, gyere és mondd el, hogy kell!
- A játék csak úgy szép, ha minden fejre áll,
- fenn a hold, hát táncoljunk a másik oldalán.
- Csak érezd, és élvezd, és nincs is több szabály,
- mért ne tenném, látom az élet nem vár rám.
- Ha fáj még, hát játssz még, és tudd, hogy nincs határ,
- meg nem tiltja senki sem, hisz néha ennyi jár.
- Hidd el, több nem kell, mert itt van már a cél:
- ha játszom, közben érzem, az élet mégis szép.
Túl késő ( Futok a szívem után albumról :) )
Mindig ugyanaz másként
ó, ezt én is ismerem már.
Ami szép az elmúlik majd
hidd el, bárhogy is fáj.
Sajnos velünk is így volt
ma már jól tudom, így jó.
Bár néha várnék rád még,
már nem nekem való.
Túl késő sírni, elmúlt már
túl késő, semmiért sem kár.
Túl késő, érzem én
hogy semmit sem ér...
Túl késő, elszakadt ez a szál,
túl késő, nem is érdekel már.
Túl késő, ennyi volt
ami csak rólunk szólt...
Tudod ez így lesz jó!
Tudod ez így lesz jó!
Óh, ez így lesz jó!
Tudod, ez így lesz jó!
Óh, ez így lesz jó!