Lány és fiú, fiú és lány,
szemükben égett örök magány,
és jött a fiú, és jött a lány,
és elment a fiú, és elment a lány.
Lány és fiú, fiú és lány!
Kettejük sorsa kínzó talány.
Fiú és lány ott álltak csendben,
és nem voltak többen,
csak ketten, csak ketten!
És ott állt a fiú, és ott állt a lány,
és nem szólt a fiú, és nem szólt a lány,
fiú és lány, lány és fiú,
hány szerelem, hány randevú?!
Fiú és lány, honnan hová?!
Honnan hová, honnan hová?!