Lehet az a baj...
RoKonik
Minden lánytól azt kapom, amit nem várok,
Amiben fekszem: egy hatalmas árok.
Sokszor a tököm is tele van veletek,
Nem is tudom mi az, 'mit bennetek szeretek.
Talán csak azt, amit belétek képzelek,
Ha tovább folytatom tényleg szétesek.
Nem találok senkit, 'kinek elég lennék,
Bármit is tettem, mindig csak a pengék
Szálltak a szívembe, hasítva egy darabot,
De bármi is történt, nem érzek haragot.
Kivételt sajnos még nem láttam,
Bárkiről hittem, mind csak látszat,
Ez dolog az, 'mi rágja a lelkemet,
Ez a káprázat, 'mi lassan eltemet.
Az egész csak álom, egy nagyon fura mámor,
De lassan rájövök: ilyenek a lányok!
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Lehet az a baj, hogy túl sokat szeretnék
Legszívesebben mindent el felednék.
Egész életemben csak egy lányra vártam,
Hogy szeressen valaki, legyen végre társam.
Vigyázhassak valakire, vele legyek boldog,
Történhetne bármi, nem lennének gondok.
Bárcsak teljesülne a legnagyobb álmom!
A magány viharán át kellene vágnom.
A villámok között cikáznék át bátran,
Csak előre mennék, nem is néznék hátra.
Bárcsak megtalálnám, végre azt a lányt,
Aki mellett semmi sem jelent akadályt,
Aki mellett feledném végre a magányt,
Aki mellett nem kéne játszani vagányt!
Mint a kismadarak, úgy ülnénk fent egy ágon,
Szerelemben égnénk és néznénk szét a tájon.
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
...RobiCzekli megjött... 2012
...Lehet az a baj... Hogy túl sokat szeretnék...
...Legszívesebben... ...Mindent el felednék...
Régen is a reppet nyomtam
A fülembe, de seggfej voltam.
Azt gondoltam, ha keménykedek
És játszom a menőt, elég leszek
Legalább csak egyetlen lánynak.
Kellettem is, de teljesen másnak,
Mint akinek igazán akartam,
2 hónap után álltam ott zavartan.
Az a szerelem, akkor meghalt,
Mikor rájöttem, hogy engem megcsalt
A nevelő apjával, durva, de ez volt,
Az életemben azóta sem volt
Egyetlen egy normális lány sem,
Nem is csapkodott lelkemben szárny sem.
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
Nem jön egy lány akivel lehessek...
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Amiben fekszem: egy hatalmas árok.
Sokszor a tököm is tele van veletek,
Nem is tudom mi az, 'mit bennetek szeretek.
Talán csak azt, amit belétek képzelek,
Ha tovább folytatom tényleg szétesek.
Nem találok senkit, 'kinek elég lennék,
Bármit is tettem, mindig csak a pengék
Szálltak a szívembe, hasítva egy darabot,
De bármi is történt, nem érzek haragot.
Kivételt sajnos még nem láttam,
Bárkiről hittem, mind csak látszat,
Ez dolog az, 'mi rágja a lelkemet,
Ez a káprázat, 'mi lassan eltemet.
Az egész csak álom, egy nagyon fura mámor,
De lassan rájövök: ilyenek a lányok!
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
Lehet az a baj, hogy túl sokat szeretnék
Legszívesebben mindent el felednék.
Egész életemben csak egy lányra vártam,
Hogy szeressen valaki, legyen végre társam.
Vigyázhassak valakire, vele legyek boldog,
Történhetne bármi, nem lennének gondok.
Bárcsak teljesülne a legnagyobb álmom!
A magány viharán át kellene vágnom.
A villámok között cikáznék át bátran,
Csak előre mennék, nem is néznék hátra.
Bárcsak megtalálnám, végre azt a lányt,
Aki mellett semmi sem jelent akadályt,
Aki mellett feledném végre a magányt,
Aki mellett nem kéne játszani vagányt!
Mint a kismadarak, úgy ülnénk fent egy ágon,
Szerelemben égnénk és néznénk szét a tájon.
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
...RobiCzekli megjött... 2012
...Lehet az a baj... Hogy túl sokat szeretnék...
...Legszívesebben... ...Mindent el felednék...
Régen is a reppet nyomtam
A fülembe, de seggfej voltam.
Azt gondoltam, ha keménykedek
És játszom a menőt, elég leszek
Legalább csak egyetlen lánynak.
Kellettem is, de teljesen másnak,
Mint akinek igazán akartam,
2 hónap után álltam ott zavartan.
Az a szerelem, akkor meghalt,
Mikor rájöttem, hogy engem megcsalt
A nevelő apjával, durva, de ez volt,
Az életemben azóta sem volt
Egyetlen egy normális lány sem,
Nem is csapkodott lelkemben szárny sem.
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek,
Nem jön egy lány akivel lehessek...
A magány az, ami rágja a lelkem,
De mondom mindig: el kell engedd!
Mindig megnyugtat, ha az égre nézek,
Nincsen véletlen, olyankor azt érzem.
kapcsolódó videók
