Fény...
RoKonik
Megláttam magam ott a tükörben,
Hogy minden nap rohantam üvöltve
A falnak. Mert sokan elhagytak.
Barátok voltak mégis belém martak.
Sokat adtam, de keveset kaptam.
Vagyis magamat ezzel áltattam,
Mert nem tűnt fel, hogy az élettől
Mennyi mindent kaptam már, és én ettől
Szenvedtem és ostoroztam magam,
Hogy az egész életem haszontalan.
Gyermek koromban körém építettek
Egy kamu világot tele tévhitekkel.
Bűnnek éreztem az egész életem,
De vártam a megváltást a nehéz éjeken.
Mástól vártam, hogy segítsen rajtam,
De kulcsra leltem, itt magamban!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Sosem értettem, hogy miért ilyen a világ:
Valamit elbasznak, de a másik a hibás.
Néha leszarom, de sokszor el szomorít,
Ha valami baja van, mást is meg nyomorít.
Ilyen az ember: gyarló, de egyszer
Hiszem, hogy nem kell többé neki fegyver.
Meglátja végre: ez az út nem járható,
Csak a szeretet az, ami a szívből áradó.
Megértéshez vezet, erre vesz majd jegyet
Épít majd nem temet, nem sír hanem nevet.
Lentről az út csakis felfelé vezet.
Nyújtsd és én majd fogom a kezed!
Ha magunkban nem bízunk, hogy bíznánk másban?
Mindenki a tükrünk, vigyázz a zsákban
Azt fogod találni, amit bele raktál!
Azt kapod vissza, amit te is adtál!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Bámulja a tévét, de nem bántja a szemét,
Hogy 'mit elé nyomnak mind csak szemét.
Persze a sok szennyből is megláthatod végre,
Hogy mi a lényeg, hol van a vége.
Mindenhol ott van az igazság magja,
Viszont csupán csak úgy lehet hangja,
Ha kinyitod a szemed és mindenre figyelsz.
De ha nem nézel szét csak terheket cipelsz.
Életed nem változik: marad a régi,
Újabb éveket szenvedhetsz végig.
Úgy látod a világot, ha körbe nézel.
A jövő tudod nincs kőbe vésve!
Nyiss a világra, ne zárkózz el!
Ne bánkódj! Hát FEL A FEJJEL!
Lényem üzeni, hogy nincsen véletlen,
Így hát rábíztam magam az életre!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Hogy minden nap rohantam üvöltve
A falnak. Mert sokan elhagytak.
Barátok voltak mégis belém martak.
Sokat adtam, de keveset kaptam.
Vagyis magamat ezzel áltattam,
Mert nem tűnt fel, hogy az élettől
Mennyi mindent kaptam már, és én ettől
Szenvedtem és ostoroztam magam,
Hogy az egész életem haszontalan.
Gyermek koromban körém építettek
Egy kamu világot tele tévhitekkel.
Bűnnek éreztem az egész életem,
De vártam a megváltást a nehéz éjeken.
Mástól vártam, hogy segítsen rajtam,
De kulcsra leltem, itt magamban!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Sosem értettem, hogy miért ilyen a világ:
Valamit elbasznak, de a másik a hibás.
Néha leszarom, de sokszor el szomorít,
Ha valami baja van, mást is meg nyomorít.
Ilyen az ember: gyarló, de egyszer
Hiszem, hogy nem kell többé neki fegyver.
Meglátja végre: ez az út nem járható,
Csak a szeretet az, ami a szívből áradó.
Megértéshez vezet, erre vesz majd jegyet
Épít majd nem temet, nem sír hanem nevet.
Lentről az út csakis felfelé vezet.
Nyújtsd és én majd fogom a kezed!
Ha magunkban nem bízunk, hogy bíznánk másban?
Mindenki a tükrünk, vigyázz a zsákban
Azt fogod találni, amit bele raktál!
Azt kapod vissza, amit te is adtál!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
Bámulja a tévét, de nem bántja a szemét,
Hogy 'mit elé nyomnak mind csak szemét.
Persze a sok szennyből is megláthatod végre,
Hogy mi a lényeg, hol van a vége.
Mindenhol ott van az igazság magja,
Viszont csupán csak úgy lehet hangja,
Ha kinyitod a szemed és mindenre figyelsz.
De ha nem nézel szét csak terheket cipelsz.
Életed nem változik: marad a régi,
Újabb éveket szenvedhetsz végig.
Úgy látod a világot, ha körbe nézel.
A jövő tudod nincs kőbe vésve!
Nyiss a világra, ne zárkózz el!
Ne bánkódj! Hát FEL A FEJJEL!
Lényem üzeni, hogy nincsen véletlen,
Így hát rábíztam magam az életre!
Sok hiba volt, amiket elkövettem
A helyes utat amíg én nem követtem.
De most már látom, hogy ott van a Fény!
A lélek őrzi a csodálatos lényt.
előadó:
RoKonik
album címe: keressük!
megjelenés: 2013
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Czékli Róbert
szövegíró: Czékli Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1434
album címe: keressük!
megjelenés: 2013
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Czékli Róbert
szövegíró: Czékli Róbert
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1434
kapcsolódó videók
