A kártyavár már összedőlt
Nem is hagyva sok esélyt
Nem leszek egy olyan srác
Az óráját nézegetve éli le az életét
Úgyis szarul jár
Nem kell sem kastély, se vár
Csak a késként belém fúródó
Kíváncsi napsugár
Szemét képzelet, meg kell értened
A fűk fák, a virágok is másképp nevetnek
A madarak színesek, az autók némák
A halottak újra lélegeznek
Az éhes disznók a fák alatt
A moslékkal együtt téged esznek
Korán keljél, későn feküdj
Ne legyen időd senkire
Pörögjön csak a süketeknek
A legtragikusabb népmese
Tehát várd meg hogy ráfagyjon az arcodra az éjszaka
A mosolyod is mindegy legyen hogy őszinte-e
Úgysem helyezed át ezt máshova csak a
Játszótéren játszadozó mászókázó gyerekedre
Maximum de ez a vízum a képzeleted fogja meg
Képzelet vagy valóság? Lassan egyre megy.