A magyar kultúra ünnepe Budapesten
tovább
Mária siralom
Szvorák Katalin
Jaj édes méhemnek drága édes gyümölcse,
én szegény árva fejemnek csak egy reménysége,
jaj-jaj ki nem szánná látván-é esetedet,
könnyes szemmel, ki nem sírna látván szent testedet?
Ó drága szülöttem, ártatlan drága Jézus,
mi bűnt tettél, hogy fán függessz, szelíd kegyes Krisztus.
Koronád most tövis, szent kezeidben klávis,
szent nyakadon ütés, csapás vagyon, de nem kláris.
A bűnös Ádámnak és Évának bűnéért
hurcoltatál, csapdostatál, végre áldoztatál.
Kálvária-hegyre mezítelen vitettél,
a kegyetlen hóhéroktól ott megfeszíttettél.
Te szent oldaladból bőven csorog piros vér,
evilágon szerte-széjjel futott szomorú hír.
Gyászba öltözének mindenféle állatok,
sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok.
Siratlak szüntelen én is keserves szívvel,
reád nézvén, téged látván, könnyes szemeimmel.
Vége legyen immár keserves panaszimnak,
mert látom, nincs ki szánója az én siralmimnak.
Jaj, édes méhemnek drága édes gyümölcse,
én szegény árva fejemnek csak egy reménysége!
én szegény árva fejemnek csak egy reménysége,
jaj-jaj ki nem szánná látván-é esetedet,
könnyes szemmel, ki nem sírna látván szent testedet?
Ó drága szülöttem, ártatlan drága Jézus,
mi bűnt tettél, hogy fán függessz, szelíd kegyes Krisztus.
Koronád most tövis, szent kezeidben klávis,
szent nyakadon ütés, csapás vagyon, de nem kláris.
A bűnös Ádámnak és Évának bűnéért
hurcoltatál, csapdostatál, végre áldoztatál.
Kálvária-hegyre mezítelen vitettél,
a kegyetlen hóhéroktól ott megfeszíttettél.
Te szent oldaladból bőven csorog piros vér,
evilágon szerte-széjjel futott szomorú hír.
Gyászba öltözének mindenféle állatok,
sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok.
Siratlak szüntelen én is keserves szívvel,
reád nézvén, téged látván, könnyes szemeimmel.
Vége legyen immár keserves panaszimnak,
mert látom, nincs ki szánója az én siralmimnak.
Jaj, édes méhemnek drága édes gyümölcse,
én szegény árva fejemnek csak egy reménysége!
kapcsolódó videók
keressük!
