Gyerünk, gyerünk! - mondom magamnak
nehogy lemaradj, lemaradj valamiről
akármiről.
Számolom a lépteimet,
ahogy elrohanok saját magam elől.
A jövő nem létezik - ne is keresd.
Igazából nincs is ami eljön, igazából nincs is hova mennünk.
Sehol se voltunk igazán otthon,
amit kerestünk a kezünkben tartjuk - e ?
Nem tudom.
Háztetőkön zongorázz végig, a város óriás kollázst épít.
Megállsz, és asszociálsz,
míg a gyorséttermek lustasága néhány percre önmagába zár.
Öblít a gépi kóla :
ez a nyugalom illúziója.
Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk e valahova?
Index villan, kihűlt csikkek,
járdán hasaló használt buszjegyek.
Én gyalog megyek.
Zakót húzok a haragomra :
Ne kiabálj!
csak suttogva szólj.
Hiába hívsz egy számot megint,
külföldre húztak a barátaink - erős.
Az erő legyőz.
Csendben ülni, tárgynak lenni,
az őszi esőben elmosódni végül,
lenyomat nélkül.
Hova megyünk? Melyik út vezet haza?
Hova megyünk? Megyünk e valahova?
Én számolom a lépteimet
Maradni kéne, itt kéne maradni, szaladni kéne, el kéne szaladni
maradniszaladnimaradniszaladnimaradniszaladnimaradniszaladni