Galóc, a kalóz
Tekintetében büszkeséggel a távolba néz
A jobb kezében az éles fegyver, mindenre kész
Tudom, hogy övé a Héttenger, hajóján bejárta ezerszer
Csak azt nem értettem soha, miért van fél lába?
Bandája néhány ócska aranyért parancsra vár
Vitorlát bont, ha fúj a szél, a hajó messze száll
És a harci kedv, ha jő, a láthatár megnő
Veszélyben sok-sok száz ….kincses rakomány
Azért nincs a kalóznak csak fél lába
Mert a fedélzetről rázuhant egy cápára
A fejére meg egy gomba nőtt, egy légyölő
Így lett neve Galóc, a hajótörő
Fél lábán sincs más, csak egy bermuda
Csizmájában kiszakadt a zoknija
Öreg már, a fél szemére se lát
De kitűnőre végezte a Kalóz-iskolát
Sosem ült a vállán papagáj, aki boldogítaná
Mert ez a szép színes madár, a szagát sem bírná
Zakója szélét száz egér, rojtosra rágcsálta szét
Folton-folt nadrágján belül, a szél fütyül
Galóc egyszer már pórul járt, mert igen zsugori
Sok kincset ládájába zárt, és egy szigeten kötött ki
Elásta messze a parttól, azt hitte jó nagyot markol
De egy szemfüles fiú kileste őt, a nagy hajótörőt
Vers:
És most itt a kincs…magammal hoztam…
Én voltam az a kincstolvaj fiatal koromban…
Azóta csak sír Galóc a fél szemére
A matrózai meg elfutottak a messzeségbe
A szigetek neve azért lett Bermuda
Mert a környékén kincsekkel teli hajók vesztek oda
Hogy a titok háromszög, vagy kör talán
Azt csak a rút Galóc kapitány tudhatná
De ő már nem lékel hajókat, fáradt és vén
Egy nyugágyon horkol éppen a saját kis szigetén
Kincse sem maradt, csak egy rongyos térképe
Gyerekek, itt a kalózmesének még nincs vége