Egyszer túl könnyen jött egy szó,
mint fáradt novemberi fény.
Nagy esőket hozott az a szél;
hogy bántottalak én:
ez mindennél jobban fáj....
Éjszakák, csak ébredés -
még egy percig látlak téged,
szólnék: még ne menj el!
Nem vársz,
csak az éj hall már.
Egyszer túl könnyen jött egy szó,
csak fáradt novemberi fény -
nagy esőket hozott az a szél...
Hogy bántottalak én,
ez mindennél jobban fáj!
Víz tükrébe hulló kő a csend...
Az eső mosta utcát járom,
képzelem hogy vársz még -
nem hívsz, csak az éj néz rám.
Egyszer túl könnyen jött egy szó,
csak fáradt novemberi fény.
Nagy esőket hozott az a szél -
hogy bántottalak én,
ez mindennél jobban fáj.
Várj, hisz ezer éjjel hívlak téged már!
Ezer úton járok már...
Ha harcolhatnék újból érted,
még annyit kérek,
egyszer értsd meg: sajnálom...
Egyszer túl könnyen jött egy szó...
Csak fáradt novemberi fény,
nagy esőket hozott az a szél.
Hogy bántottalak én,
ez, mindennél jobban fáj!
Hogy bántottalak én:
ez mindennél jobban fáj...