Holnap a régi helyen várlak;
lassan a presszók mind bezárnak,
hajunk a hótól lesz fehér,
hajunk a hótól lesz fehér.
Vetetlen csönd hevíti vágyunk;
mért bűn, ha néha visszajárunk
az ott tetőzött álmokért,
az ott tetőzött álmokért?
Tudom, máshová köt az élet,
mégis , én úgy álmodlak téged
ahogy karodba vettél szótalan,
ahogy karodba vettél szótalan.
Refr.
Adjunk egy esélyt még a mának,
holnap a régi helyen várlak,
váljunk el ott, ha tényleg vége van,
váljunk el ott, ha tényleg vége van.