Hazám, hazám
Bognár Szilvia
bárcsak határidat látnám!
Látom füstjét, de csak alig,
az ég alatt setétedik.
Még azt mondják, nem a füstje,
csak a nagy hegyekenek ködje.
Felmenek én a nagy hegyre,
annak is e tetejére.
Onnan nézek hazám felé,
édesanyám háza felé.
Édesanyám gyújts gyertyára,
hazamegyek vacsorára,
hadd egyem egy víg vacsorát,
melyet édesanyám csinált.
Forralj nekem édes tejet,
apríts bele lágy kenyeret!
S arra kérem Istenemet,
hogy el ne hagyjon éngemet.
S arra kérem Istenemet,
hogy el ne hagyjon éngemet.