Elmúlt az álom, s a mélybe
Már visszatért a tél
Nem vártam, de lelkem
Átfagyott, s remeg
Elmúlt, itt végzett
De mérge még él, s véremben ég
Itt végzett, de él
Az átkozott remény
Hát jöjj - sors - és végy el mindent
Épp csak ez jutott - bár néha úgy érzem éltem
Szívd hát - rágd és nyeld az út porát
Hadd váljon sárrá a vér
Így várd, míg a kígyó enni kér
S vár e torz kézzel festett lét
S minden lapon más és más - mit mondanál
Megszokott ábrát kaparva - alatta átkot találnál
Az aranyló szegély mögül - átüt a giccs
Hát újrakevernéd?
Mert én nem
Elmúlt, megéltem,
Csalódtam, s tán féltem
Tagadtam, megbántam
Elvágytam ...
Mert helyem soha, de soha nem találtam
Szívd hát - rágd és nyeld az út porát
Hadd váljon sárrá a vér
Így várd, míg a kígyó enni kér
S tiéd e torz ébrenlét