Ígérted eljössz, én meg
egész nap izgultam, féltem,
kíváncsiság hajt, vagy
tényleg miattam , értem
teszel ilyen hosszú utat
nyakig merülve a nyárba;
aztán izgatott, milyen
ruhába bújjak, ami előnyős,
bőrhöz sem tapad, sarokba
dobva rajt’ gyűrődés se
látszik, földön heverhet
estétől délutánig, ha
feltűzött hajam kócosra
bomlik;
vártalak, úgy,
mint rég áhított holmit,
amit kirakatban néztem
ki magamnak, amit csak
egyszer adhat- kaphat
aki a másik csendjét kéri…
kezdem reményben meg-
élni csendperceit a napnak…