Dagály
Wakachuka
a fémtestű, lomha, kígyó-kocsisor.
Ülünk a gyomrában, ketten; te meg én,
míg megemészt és kiokád a város peremén.
De látod, megérte, olyan jó itt ülni most
A szellő leszárít, elvisz és visszahoz,
Az anyag felolvad és kitölt minden űrt,
csak az Idő üldöz egyre és egy érzés legbelül
Körbe-körbe kering minden út
Az óra mire vártunk rég elmúlt
A szavak elfogytak, és a járdán pattognak
Tőlem el, már senki nem felel.
Nézd a fákat, ahogy birkóznak a széllel,
Kicsit harcol bennem még a szív az ésszel
Egy árnyék átkarolt és most, mint egy otromba folt,
a hasamon táncot, táncot jár a Hold.
A parton félhomály volt, teljesen kihalt a kikötő
Arcunkon bogarak és az elmúló idő
Hátad a hátamnak, megjött a dagály
Most szívemen piócák és a lábamon hínár.
album címe: Grammnyi lélek
megjelenés: 2013
hossz: 6:00
kiadó: szerzői kiadás
zeneszerző: Szilágyi Balázs
szövegíró: Szilágyi Balázs
stílus: alternatív
címkék: Fájdalom, Utazós
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1684