Tibi:
Nem tip top talpam alatt kikopott flaszter,
testvérek egészségére emelem a "glass"-t fel
emlékezz játszunk legyünk felhőtlenek, szabadok,
ahogy kölyökként nagy kanállal faltuk a kakaót

A szélmalmokat néztük szemünk velük forgott fent az égen,
most mindenki "forgotten" mi volt régen
a fantáziánkból várat emeltünk a játszótéren
nem értettem mit jelent, hogy gazdálkodj okosan

Az idő nem pergett, nem érdekelt ha koszosan
csak, hogy holnap is legyen haza értem pontosan
a gondolatnak súlya a léleknek meg súlytalansága
a gondoknak külön fakkja minden butaságra...

tudtuk létezik a gyógymód semmi szükség
nem volt hogy magadat blokkold sok szeméttel offold
magadban srófolod nekem most sztornóznom kell
hiszen az érzelem mellettem ne hagyd, hogy kivesszen az értelem
kell ahogy a levegő a zene szükség lételem

menedék nem hagyja hogy a sok rossz felőröljön
kirobban a lélek hiszen ez belülről jön
minden szóból varázslat hagyom, hogy elbűvöljön

Andi:
Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.

Tibi:
Sok dolog meg változott azóta
nem lettem asztronauta, hogy fentről kémleljem a földet,
de megtaláltam szívem csücskét és szeretem
a zenével eltengetem egy mozdulattal lefedem

Minden cukor sőt minden málna
nekem egy panel adja az árnyékot nem pedig egy pálma
DE... így is jó, avagy igazán édes
a válasz nem éppen melletted lépd át ami kétes

A nosztalgia új erőt ad lehet ezer éves
hogyha feltámaszt ez támogat bármire lesz képes
ugyanúgy ahogy te vagy én a fejedben egy lexikon így előtted a fény
kövesd amit tisztán, tedd amitől jobb neked amit a józan ész diktál
a szív katapultál mikor az élet maxra pumpál

A ember néha úgy jár a valóságtól távol
ahogy kölyökként a fal előtt a többieknek számol


Andi:
Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.

Elmondom mi az, ami jó volt,
Elmondom mi az, ami fáj.
Visszaemlékezni a múltra,
Te is tudod, hogy sose kár.
Pár kósza szál összeköt minket már.
Legyél az, aki elkísér majd egész úton át.