Gyászba borult Isten csillagvára
Kovács Nóri
függönyt vontak mennynek ablakára,
meghalt, meghalt az ártatlan bárány,
vértől ázott szent kereszt oltárán.
Temetésre lejött a mennyország,
könnytől áznak az angyali orcák,
sír, zokog a fiavesztett gerle,
égig ér a Szűzanya keserve.
Bánat árja bekerített engem,
feneketlen tenger nagy keservem -
meghajolva, mint a szomorú fűz,
óhajtozik, sóhajtozik a Szűz.
-----
Megszabadultam már én a testi haláltól
és megmenekedtem minden nyavalyáimtól,
bűntől és ördögtől, ez csalárd világtól,
az örök kárhozattól,
lelkemet ajánlom az hatalmas Istennek
és testemet hagyom ő anyjának, a földnek,
s e világot pedig az én feleimnek,
még őbenne élőknek.