Szöveg:
Elmúlt a napsütés, ma már csak a vihar tombol
Kezünk többé nem ér össze szívem most már terhet vonszol
Hiába minden, ha a távolság elválaszt
Ha elhagyott a remény bébi te nyújtottál támaszt
Az idő rohan, de emlékszem az éjszakára
Az elcsattanó első csókra és szerelmünknek mámorára
Emlékszem a mosolyra, mikor első dalom neked írtam
Ha az élettől jött pofon, akkor csak teneked sírtam
Nem Lehetsz mellettem forog a szívemben a tüske
A szerelmed bezárt engem egy végtelen körbe
Sok mindent kiírtam, a sorok vigaszt nyújtnak nekem
És enyhítik a fájdalmat, hogy nem lehetsz itt velem
Veled töltött perceimben minden olyan más
Úgy éreztem szívem többé nem érheti csalódás
De a távolság elválasztott, összetörte álmaim
Szerelmünknek vége lett, így tűntek el szárnyaim


A távolság fáj és az érintés éget,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Hogy megmutassam, miért is félek,
Egy percet, csak egy percet kérek.


Az ágyamon ülve, szorítom a párnám,
Álomból ébredve, úgy érzem vársz rám.
Könnyekkel átitatott napok már mögöttem,
100 tőr sebzi lelkem, amiért így döntöttem.
Az esőben sétálok, egyedül a lelkemmel,
Bárcsak tehetném, együtt a másik felemmel.
Reménye éltet, hogy láthatlak még egyszer,
Nem olyan fából faragtak, aki csak felejt.
Érzem az illatod, bár nem láthatom arcod,
Az idő a lelkünkbe mély sebet karcolt.
Bennem élsz végig, amíg dobog majd a szívem,
Ne feledd azt ki vagyok, tőled csak ezt kérem.
Én voltam az, aki régen fogta a kezed,
Simította arcod, hogy a tested bele remeg.
Nem tudtam először, szerelem vagy szeretem,
de az, egy biztos, hogy sohasem feledem.

A távolság fáj és az érintés éget,
Egy percet, csak egy percet kérek.
Hogy megmutassam, miért is félek,
Egy percet, csak egy percet kérek.