Fenn a csillag, fenn az ég (Erdőszobattelke)
Dűvő
mert nem vagyok a fene
mert nem vagyok a fene, de a fene!
Mert, ha fene lehetnék,
még egy leányt se hagynék,
még egy leányt se hagynék, de nem hagynék.
S fenn a csillag, fenn az ég,
majd eszedbe jutok még,
majd eszedbe jutok még, de jutok még.
A kalapom teteje,
tollu vagyon mellette,
tollu vagyon mellette, de mellette.
Egyik ága lehajlott,
a szeretőm elhagyott,
a szeretőm elhagyott, de elhagyott.
Fenn a csillag, fenn az ég,
majd eszedbe jutok még,
majd eszedbe jutok még, de jutok még.