Az orgia (Vadászat c. album)
Hobo Blues Band
Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellot kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.
A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.
A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában
Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.
Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.
A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.
Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
Cionista specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista
A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.
Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet
Haldoklik az Éjszaka,
Vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.
Ébredező részegek,
Az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.
Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc...
Óh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.
A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.
Íme az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.
A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi
a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége?!
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellot kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.
A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.
A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában
Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.
Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.
A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.
Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
Cionista specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista
A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.
Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet
Haldoklik az Éjszaka,
Vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.
Ébredező részegek,
Az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.
Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc...
Óh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.
A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.
Íme az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.
A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi
a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége?!
előadó:
Hobo Blues Band
album címe: keressük!
megjelenés: 1984
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Póka Egon
Tátrai Tibor
szövegíró: Földes László
Pilinszky János
stílus: Blues
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 21273
album címe: keressük!
megjelenés: 1984
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Póka Egon
Tátrai Tibor
szövegíró: Földes László
Pilinszky János
stílus: Blues
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 21273
kapcsolódó videók
