Válaszúti katonadalok
Katonadalok
Kallós Zoltán és az Ökrös zenekar
-----
Vékony héja van a piros almának,
gyenge szíve van az édesanyámnak,
édesanyám gyenge szíve meghasad,
ha a fia katonának benn marad.
Édesanyám ne sirasson engemet,
menjen haza, nevelje föl öcsémet!
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
hat krajcárért, hogy szolgálja a császárt.
Búja lehet annak a kismadárnak,
kit örökre galickába bezárnak,
hát, annak az ügyes magyar legénynek,
akit ősszel katonának elvisznek.
-----
Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró megbánod,
még az éjjel a leányoddal hálok.
Mikor kezdtem kufferemet pakolni,
édesanyám akkor kezdett siratni.
Édesanyám köszönöm a nevelést,
három évig nem eszem a kenyerét.
Verd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
de még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
német császár keserű kenyerére.
-----
Azt gondolja, ki nem tudja,
hogy én nem búsulok soha. csuhajja
Pedig nincsen az az óra,
hogy a könnyem ne hullana. csuhajja
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kebelembe. csuhajja
Árkot vág a két orcámon,
mint a zápor az utcákon. csuhajja
Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik. csuhajja
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső. csuhajja
Hull a könnyem, hull csendesen,
fáj a szívem keservesen. csuhajja
Ha tied is úgy tud fájni,
soha meg sem tudunk válni. csuhajja
-----
A kalapom, a kalapom félig selyem,
de én aztat félre vágom, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
úgy is tudom, hogy meghalok.
Két fekete, göndör szőrű lovam vagyon,
még az éjjel mind a kettőt elmulatom.
Elmulatom, nem sajnálom,
szerettelek, csak azt bánom.
Rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy,
a lábadra magas sarkú cipőt ne végy!
Magas sarkú cipőt vettél,
a világ csalfája lettél.
Szeretett a fene soha, fene soha,
csak meg voltam véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva,
el se felejtelek soha.
-----
Komámasszony kakasa, kakasa,
felszállott a kapura, kapura.
Mind azt kukorékolja, rékolja,
komámasszony, de csalfa, de csalfa.
Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk.
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
mint a kendermagos kakasnak a tyúk.
Egy hagymáért nam adom, nem adom,
pálinkáér' a szegre felakasztom.
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
hová akar oda szúr, oda szúr.
Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
még a pap is odanyúl, odanyúl.
Oda biz'a ne nyúljon, ne nyúljon,
hogy a körme lehulljon, lehulljon!
-----
Vékony héja van a piros almának,
gyenge szíve van az édesanyámnak,
édesanyám gyenge szíve meghasad,
ha a fia katonának benn marad.
Édesanyám ne sirasson engemet,
menjen haza, nevelje föl öcsémet!
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
hat krajcárért, hogy szolgálja a császárt.
Búja lehet annak a kismadárnak,
kit örökre galickába bezárnak,
hát, annak az ügyes magyar legénynek,
akit ősszel katonának elvisznek.
-----
Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró megbánod,
még az éjjel a leányoddal hálok.
Mikor kezdtem kufferemet pakolni,
édesanyám akkor kezdett siratni.
Édesanyám köszönöm a nevelést,
három évig nem eszem a kenyerét.
Verd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
de még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
német császár keserű kenyerére.
-----
Azt gondolja, ki nem tudja,
hogy én nem búsulok soha. csuhajja
Pedig nincsen az az óra,
hogy a könnyem ne hullana. csuhajja
Hull előmbe, hull a földre,
hull a gyászos kebelembe. csuhajja
Árkot vág a két orcámon,
mint a zápor az utcákon. csuhajja
Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik. csuhajja
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső. csuhajja
Hull a könnyem, hull csendesen,
fáj a szívem keservesen. csuhajja
Ha tied is úgy tud fájni,
soha meg sem tudunk válni. csuhajja
-----
A kalapom, a kalapom félig selyem,
de én aztat félre vágom, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
úgy is tudom, hogy meghalok.
Két fekete, göndör szőrű lovam vagyon,
még az éjjel mind a kettőt elmulatom.
Elmulatom, nem sajnálom,
szerettelek, csak azt bánom.
Rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy,
a lábadra magas sarkú cipőt ne végy!
Magas sarkú cipőt vettél,
a világ csalfája lettél.
Szeretett a fene soha, fene soha,
csak meg voltam véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva,
el se felejtelek soha.
-----
Komámasszony kakasa, kakasa,
felszállott a kapura, kapura.
Mind azt kukorékolja, rékolja,
komámasszony, de csalfa, de csalfa.
Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk.
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
mint a kendermagos kakasnak a tyúk.
Egy hagymáért nam adom, nem adom,
pálinkáér' a szegre felakasztom.
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
hová akar oda szúr, oda szúr.
Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
még a pap is odanyúl, odanyúl.
Oda biz'a ne nyúljon, ne nyúljon,
hogy a körme lehulljon, lehulljon!
kapcsolódó videók
