Hószínű homlokán a fürt
Palya Bea
hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
Ám, hogyha éjszaka ledobja fátyolát,
világossá dereng a messziségen át.
Ringó a zsenge ág, de ringóbb teste tája,
szép a gazella láb, de szebb az ő bokája.
Szeméből száz halál gyilkos sugár lövell,
tüzet gyújt szívemen, kínokkal tölti el.