Holdasodik már az éj,
fürge cinke útra kél,
az aprócska szemeket
álomporral szórja meg,
az aprócska szemeket
álomporral szórja meg.
Sárga hasú cinege,
édes álmot hozol-e,
színeset és csillanót,
palotába surranót,
könnyedet és csellenőt,
kertek alatt libbenőt?
Ide hallgass, cinege,
fürge röptű cinege,
ha átviszed a babám
álomország kapuján,
szállj vele a tölgyesbe,
szép virágos völgyekbe,
palotákba, kertekbe,
s hozd vissza őt reggelre!
Palotákba, kertekbe,
s hozd vissza őt reggelre!