Nekem ez az utam. Amit kijelölt a sorsom én azt élem
Számtalan az akadály, gyakran felemészt a félelem.
Régen képtelen vagyok könnyeket ejteni,
És kénytelen voltam nem elfelejteni szeretni.

Egy társ, aki óv, aki mosolyával tölt fel,
Egy apró szava többet ér, mint millió közhely
Ami vagyok, ahogy élek, ilyen általad is lettem
Kéz a kézben, árral szemben, a millióból ketten

Refrén:
A millióból ketten -- így élünk
El ne ereszd a kezem -- így nem félünk
És a sorsunktól csak egyet kérünk.
Maradjon egy a szívünk

Régen téged kereslek, de a kezdetektől bennem élsz.
Az aranynál, a gyémántnál, minden kincsnél többet érsz
A csókod, mint a levegő, ha nem kapom, én belehalok
Csak azt sajnálom, hogy néha eltakarják a mindennapok

A lényegét, a súlyát, mindennek, mi te lehetsz
A nappal, az éj, a boldogság, és fájdalma a könnycseppnek
Most ölelj még mozdulatlan, a szemünk se rebben
Kéz a kézben, árral szemben, a millióból ketten

Refrén:
A millióból ketten -- így élünk
El ne ereszd a kezem -- így nem félünk
És a sorsunktól csak egyet kérünk.
Maradjon egy a szívünk

Kérlek! Soha ne feledd el azt,
Hogy a kérdésre választ
Csak egy féleképp kapsz

A szívem nem hazudik, a szám néha mást mond,
Az eszem mást diktál, az ösztönöm bolond
Lázban ég a testem, érzem így van rendben
Ezek vagyunk mi: a millióból ketten

Refrén:
A millióból ketten -- így élünk
El ne ereszd a kezem -- így nem félünk
És a sorsunktól csak egyet kérünk.
Maradjon egy a szívünk

Még millió a gondolat, mit remegő tollal leírnék
Még bennem ezer vallomás, mit füleidbe súghatnék,
Bár rengeteg a sablon, nade szavakkal ezt nem lehet...
Száz szónak is egy a vége: szeretlek!