NEM KELL MÁS, CSAK SZÓLJON AZ ÉN ZENÉM!
A BŐRÖMÖN ÉRZEM ÉN,
HOGY MÁR,
ÉRTEM JÖTT A NYÁR!
MOST JÓ!
NEM KELL MÁS, CSAK SZÓLJON AZ ÉN ZENÉM!
MÁR BIZTOSAN ÉRZEM ÉN,
HOGY MÁR,
ÉRTEM JÖTT A NYÁR!
MOST JÓ!
Egy álomkép reggelre itt maradt.
Elkísér, sosem változik.
Engem hív ez a pillanat.
Vár a kék ég. Csak néhány óra még!
Suhan a gép, elvakít a reggel.
A dolgokon túl vár a tenger.
Közel az ég, ma nincsen megállás!
NEM KELL MÁS, CSAK SZÓLJON AZ ÉN ZENÉM…
Tán csak télig, bár nyári ég alatt,
álomszép, mikor rám nevet.
Félek, róla szól majd minden gondolat!
De eltűnt végleg, mégsem bánom én.
NEM KELL MÁS, CSAK SZÓLJON AZ ÉN ZENÉM…