ÉS HULLHAT A ZÁPOR,
LEHET TŐLEM BÁRHOL
A VILÁG LEGVÉGÉN,
CSAK OTT LEHESSEK ÉN.
ÉS HULLHAT A ZÁPOR,
ELÁZHAT A SÁTOR.
NEM NAGY ÜGY,
CSAK HAGYJATOK BÉKÉN!
Menekülni kéne. Itt a világvége!
Húzzuk el a síkot már egy félévre!
Úgy kiborít a muterom, és nem igazán akarom,
hogy meggyúrjon a faterom képére,
mivel tök más a nézetem.
Nekem szabadság kell a négyzeten!
Itt még a csajok és a babyk is az idegeim tépik.
Tehát szálljatok le rólam, hogyha kérhetem!
Nem vágyom már semmire, csak békére.
Lemegyünk a világ másik végére!
És maradjon itthon minden, ami téves.
Nekem elég lesz egy sátor is, édes!
ÉS HULLHAT A ZÁPOR…
Majd ott leülök a fűbe, és a hegytetőn ülve
kémlelem az eget, ahogy füstöt ereget.
Se haverok, se góré, sem a szombat esti buli
többé nem szorítja sarokba a szívemet,
mivel csak én, és senki más
nem értheti, mi is ez a lázadás.
Megint olyan lesz a mező, akár tavasszal a Biző,
csak egy világvégi buli lehet megoldás.
Nem kell csak egy sátor, meg egy hálózsák,
és a Világvége sem elég nagy távolság.
Kell egy bunker, igen, kell egy hely,
hogy új életre kelj!