Vártam rég
Samu Kriszta
hogy minden percben fogd a két kezem.
Szemedbe nézek és érzem, azt hogy hozzád tartozom,
szívemhez nálad a kulcs.
Minden óra, s minden perc veled,
az örökké valóságba vezet.
Rád találtam végre, és nem engedlek el,
szívünk egy ritmusra ver.
Vártam rég, és igen várok még,
minden éjszakán, ha nem jönnél.
Szívem újra él, kérlek: adj reményt,
míg élek, mellettem leszel.
Sok rossz dolog történt már velünk,
de mindig tudtuk hol van a helyünk.
Élünk egymás mellett szépen, boldogan,
megvívjuk a harcokat.
És ha néha-néha elfelejtenéd,
ki az ki szeret, ki az ki érted él.
Fordulj felém, kérlek, és nézd az arcomat,
látod bennem csak te vagy.
Vártam rég, és igen várok még,
minden éjszakán, ha nem jönnél.
Szívem újra él, kérlek adj reményt,
míg élek, mellettem leszel.
Szeretném látni a láthatatlant,
és hallani mit nem lehet.
Megfogni az időt, és percet adni neked,
még akkor is, ha nem velem.
Ami még az enyém,
őrzöm szívem rejtekén, míg élek.
Vártam rég, és igen várok még,
minden éjszakán, ha nem jönnél.
Szívem újra él, kérlek adj reményt,
míg élek, mellettem leszel.
Vártam rég, és igen várok még,
minden éjszakán, ha nem jönnél.
Szívem újra él, kérlek adj reményt,
míg élek, mellettem leszel.