Jöttem én, kitárva a szívemet,
messziről, mint más.
Talán volt is pár jó év,
amihez volt is pár jó társ.

Aztán megrendült a vár,
mert idebent változott a cél,
s mire észbe kaptam, már
odakint megfordult a szél.

De bárhogy is történt, (Megin’ itt vagyok!)
minden így volt jó. (Amit elhagyok,)
Az élet megy tovább, (csak a holnapok!)
és körbejár a Földgolyó.

ÉLEK MÉG, S ÚJBÓL SZÓL EGY SZÁM,
ÚGY, MINT RÉG. KÉRLEK, HANGOLJ RÁM!
ÉLEK MÉG, MERT A SZÍVEM HAJT.
HA MÁS LENNÉK, NEM ÍRNÉK MÁR TÖBB DALT.

Míg egy darabban látsz, nem adom
az álmot én sem fel.
Kicsit padlót fogtam bár,
de amíg a szívem itt bent ver,

addig itt leszek, hogy lásd,
hm, a hangom mennyit ér.
A tegnap már csak múlt.
Nekem a holnap lett a cél!

Mert bárhogy is történt, (Megin’ itt vagyok!)
minden így volt jó. (Amit elhagyok,)
Az élet megy tovább, (csak a holnapok!)
és körbejár a Földgolyó.

ÉLEK MÉG…

Nem volt sohasem az akadály,
hogy ami elmúlt, nekem nagyon is fáj.
Mivel a tempóm, meg ez a fekete vér
tovább hajt, és mindig célhoz ér.
Ami az álmom volt, ma az a jelenem, nézd!
Nekem nem számít se idő, se pénz!
Gyere hát, mert hív ez a romagyerek!
Amikor mondom, tedd fel a két kezed,
és mondd, hogy: Tivi- hogy: Tivi-tavápp,
hogy: volt és lesz a zene tovább,
mert volt és lesz a Győzi még.
Mondd, színpad nélkül mivé lennék?

Míg egy darabban látsz, nem adom…

ÉLEK MÉG…